Gázkészülékek elhelyezése, CO mérgezés megelőzése
2007. január 23. - www.vgl.hu

Minden évben (általában a fűtési szezon elején) az újságokban megszaporodnak szén-monoxid (CO) mérgezéssel kapcsolatos balesetekről szóló hírek, és ezzel kapcsolatban megindul egy kisebb kampány a gázkészülékek ellen ill. a CO riasztók mellett. Nem meglepő módon minden ilyen típusú baleset esetén bebizonyosodik, hogy vagy már eleve nem az előírásoknak megfelelően lett felszerelve a készülék, vagy utólag történt valami szakszerűtlen buheráció, (esetleg évek óta nem volt karbantartva). Bár a CO riasztó első látásra jó megoldásnak tűnik a problémára, nagy hátránya, hogy már csak a bajra hívja fel a figyelmet, míg pl. a szakszerűségi felülvizsgálat megelőzi azt. Ezen kívül a CO riasztó készülék el is romolhat, az eleme le is merülhet, jöhet egy áramszünet stb. Bár mindenképp fontos és hasznos (akár életmentő) kiegészítő lehet, semmiképpen sem helyettesíti a gázkészülékek szakszerűségi felülvizsgálatát, amit az ember (hellyel-közzel) házilag maga is el tud végezni. Ehhez kíván ez a cikk egy kis segítséget nyújtani. Ha a kapott eredmény nem megnyugtató feltétlenül forduljon szakemberhez.

A gázkészülékeket három fő csoportba lehet osztani:



Visszafele indulva, a CO mérgezés szempontjából legbiztonságosabb készülékek a "C" típusúak. Itt semmiféle kapcsolat nincs a helyiség és a készülék égéstere között, tehát a CO mérgezés kizárva. A fali konvektorok egyetlen veszélye, hogy mivel általában ablak alatt vannak elhelyezve, nyitott ablak esetén, kedvezőtlen széljárásban az égéstermék visszaáramolhat a helyiségbe az ablakon keresztül. A "C" típusú kazánok egyik altípusa a kondenzációs kazánok csoportja. Ezek a készülékek az égéstermékben lévő vízgőzt kondenzálják, ezzel visszanyerik a víz elpárolgatásához felhasznált hőt, tehát a hatásfokuk sokkal (8-10-15 %-kal) jobb, mint a hagyományos "B" típusú kazánoké. Persze a bekerülési költésge kb. másfélszerese (vagy akár kétszerese is lehet) a hagyományos kazánokénak, de ez a többletköltség a jobb hatásfok révén idővel megtérül. (A megtérülési idő a gázárak növekedésével rövidül.) Új építésű ház ill. kazáncsere esetén mindenképpen megfontolandó választás.

"B" típusú készülékekre a régi előírás (ez 2005 közepéig volt érvényben) az volt, hogy: olyan helyiségbe helyezhető el, ahol a fajlagos légtérterhelés értéke kisebb mint 1750 W/lm3 (lm3=légköbméter) és van legalább 1,3 m2 nem fokozott légzárású (azaz gumicsík, gumitömítés nélküli) szabadba nyíló nyílászáró (ajtó vagy ablak).

Megjegyzés: a fajlagos légtérterhelés a kazán névleges teljesítménye elosztva a kazán helyiségének térfogatával

Ha a légtérterhelés nagyobb mint 1750 W/lm3, de kisebb mint 3140 W/lm3, vagy a szabadba nyíló nyílászárók mérete kisebb mint 1,3 m2, akkor össze lehet szellőztetni a szomszéd helyiséggel, két egymástól 180 cm-re lévő egyenként legalább 150 cm2 felületű nyíláson. Ebben az esetben a két helyiségre vonatkozó együttes fajlagos légtérterhelésnek kisebbnek kell lenni, mint 1250 W/lm3 és a két helyiségnek együtt legalább 1,3 m2 felületű, nem fokozott légzárású, szabadba nyíló nyílászáróval kell rendelkezni. Sem a kazán helyisége sem pedig az összeszellőztetett helyiségek nem lehetnek alvásra vagy huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségek (pl. hálószoba, nappali, dolgozó szoba stb.). A régi előírást azért érdemes ismerni, mert

Jól látható, hogy egy felújítás, korszerűsítés esetén könnyen előfordulhat, hogy valamelyik, korábban teljesülő feltétel kiiktatásra kerül Pl.:

Nem beszéltünk még az égéstermék elvezetőről: ennek a méretezése viszonylag bonyolult. Mivel általában a felújítás a kémény kürtőjének átmérőjét és a hatásos magasságát nem érinti nem valószínű, hogy a korábban jól működő - amúgy rendszeresen karbantartott - kémény "elromlik". Ezalól kivétel persze az az eset, ha nagyobb gázkészülék kerül felszerelésre, mert ilyenkor a kéményt is újra kell méretezni, ugyanis nem biztos, hogy a kémény el tudja szállítani a megnövekedett égéstermék-mennyiséget. Fontos lehet még a kémény tetején lévő Meidinger-tárcsa ellenőrzése, aminek az a szerepe, hogy megakadályozza a bukószél hatására kialakuló égéstermék visszaáramlást a helyiségbe, ami ha túl sok ideig tart, CO mérgezést okozhat. Ha esetleg a szél a tárcsát elvitte, célszerű mielőbb pótolni.

Fontos kiegészítő a visszaáramlásérzékelő, amit 4-5 éve a legtöbb kazánba beépítenek. Ez egy egyszerű hőmérsékletérzékelő, ami a huzatmegszakítóba van. Új "B" típusú kazán vásárlása esetén feltétlenül érdemes rákérdezni a tervezőnél, hogy a betervezett kazán tartalmazza-e ezt az eszközt.

Megjegyzés: Mi a huzatmegszakító és mire való? A kémény légszállítása a külső hőmérséklet függvényében változik. Minél alacsonyabb a külső hőmérséklet, annál nagyobb a hőmérsékletkülönbség az égéstermék és a külső levegő között, és annál nagyobb sűrűségkülönbség is. Ez a sűrűségkülönbség felhajtóerőt indukál, ami nyomáskülönbséget eredményez a kazán síkja és a kémény teteje között, és ez a nyomáskülönbség nem más, mint a kémény huzata. Minél nagyobb a kémény huzata, annál több égésterméket tud elszállítani. A kéményt áramlástechnikailag úgy kell méretezni, hogy a legkisebb huzat esetén is (amikor a külső hőmérséklet magas) többet szállítson, mint a kazán maximális teljesítményű üzemekor keletkező égéstermék mennyiség. Mivel ezek szerint a jó kémény mindig több levegőt / égésterméket szállít mint a keletkező égéstermék mennyiség a különbözetet a kazán helyiségének levegőjéből pótoljuk. A huzatmegszakító az az eszköz, amin keresztül a helység levegője hozzá tud keveredni az égéstermékhez. Huzatmegszakító nélkül a kazán lángját a túl nagy huzat eloltaná.

A huzatmegszakító elején csak a helyiség levegője áramolhat, ami 25-30 foknál sosem szokott melegebb lenni. Viszont az égéstermék visszaáramlás esetén pont a huzatmegszakítón keresztül tud a helyiségbe kerülni az égéstermék. Erre jó a fent említett érzékelő. Ha a huzatmegszakítóban egy bizonyos hőmérsékletnél nagyobbat érez, leállítja a kazánt, mert az csak úgy lehet, ha a helyiségnél jóval melegebb égéstermék visszaáramlott.
Az új előírás szerint nincs sem a nyílászáróra, sem a fajlagos légtérterheésre kritérium. Az égési levegő más módon is biztosítható, pl. a külső falban elhelyezett zsalu segítségével. Egy bonyolultabb számítás keretében kell igazolni, hogy az adott kémény által létrehozott huzat mellett a homlokzatba beépített levegőbevezető elemen (pl. nyílászárón, zsalun stb.) a szükséges mennyiségű égési levegő beáramlik a helyiségbe és a kémény a keletkező égéstermék mennyiséget el tudja szállítani. Továbbra is érvényben van azonban az a szabály, hogy háló ill. huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségbe gázkészülék nem helyezhető.

"A" típusú készülékekre a régi előírás legalább 1,3 m2 felületű nem fokozott légzárású szabadba nyíló nyílászárót írt elő, és a fajlagos légtérterhelés nem lehetett több, mint 350 W/lm3. Ha a faljalgos légtérterhelés nagyobb mint 350 W/lm3, de kisebb mint 590 W/lm3 vagy nincs 1,3 m2 felületű nem fokozott légzárású, szabadba nyíló nyílászáró, itt is össze lehetett szellőztetni a készülék helyiségét a szomszéd helyiséggel a "B" típusú készülékeknél leírt módon. Az összeszellőztetés után az együttes fajlagos légtérterhelésnek 245 W/lm3 alatt kellett maradnia és a két helyiség szabadba nyíló (nem fokozott légzárású) nyílászáróinak együtt legalább 1,3 m2 felületűnek kellett lennie.
Az új előírás szerint csak úgy helyezhető el "A" típusú készülék, ha gépi elszívás létesül. A szükséges elszívandó levegőmennyiséget számítás útján lehet meghatározni (ami elsősorban a készülék teljesítményétől és a gáz típusától függ). Gondoskodni kell továbbá arról, hogy a helyiségbe az elszívott levegővel megegyező mennyiségű levegő a szabadból a helyiségbe juthasson (pl. homlokzatba épített légbevezető elem (zsalu) segítségével).

Vincze Gábor
VGL 79 Kft.